2017. április 6., csütörtök

3. Fejezet - Ha egyszer arcon vág az élet...

 Nagyon régen volt új rész, és tényleg rettentően sajnálom:( De most itt vagyok új erővel és új részekkel:D Szóval remélem tetszeni fog;) P.S.: Kitartás! Mindjárt szünet xx

Közeledünk? Vagy csak rájövünk, hogy nincs távolság?


Elizabeth Jeffrey

- Szerintetek történt valami az este? - hallottam Harry hangját miközben csukva volt a szemem. Mit keres a szobámban?
- Nem hiszem, ruhában vannak - mondta Lindsay.
- Lehet, hogy csak visszaöltöztek - Harry.
- Csönd! - csaptam egyet a kezemmel, hittem szerint a párnámba, de mikor az felordított fájdalmában, megijedtem és leestem az ágyról.
- Basszus! - nyögtem.
- Basszus? Oda a tüdőm - hallottam meg Louis nyávogását, mire kinyitottam a szemem. A nappaliba aludtam? Fel néztem a kanapéra, ahol Louis szorította a kezét a mellkasához.
- Jól vagytok? - kérdezte Lindsay.
- Kicsit késve kérded, nem? - nyúltam fel egy párnáért, amit jelen esetben Lou feje alól húztam ki.
- Héé! - ordított fel ismét, én meg közbe kényelembe helyeztem magam a földön.
- Miért itt aludtatok? - kérdezte meg Liam, de még hallottam, ahogy Harry odasúgja neki: "Már, ha aludtak"
- Mert itt lettünk álmosak - motyogtam.
- Ahh a tüdőm - folytatta Louis.
- Abból kettő van, nem? - szólalt meg Niall. Még hallottam, ahogy Lindsay azt motyogja: Atyám.
- Esküszöm, ha nem kussoltok el, több szervetek is hiányozni fog nem csak az! - próbáltam tovább aludni.

A szobámban ébredtem. Ránéztem az órára ami fél egyet mutatott. Ezek szerint sikerült aludnom még egy kicsit. Liam meg biztos felhozott.
Bementem a fürdőmbe, lezuhanyoztam, majd magamra tekertem egy törölközőt - a biztonság kedvéért - és visszamentem a szobámba, a szekrényemhez.

Kiválasztottam egy fekete cicanadrágot és egy szintén fekete croptopot, tettem fel egy kevés sminket a hajam pedig kiengedve hagytam. Ezek után pedig lementem a többiekhez.


Lindsay Stone

 Louis felvitte Elit a szobájába, majd mikor lejött elmesélte a tegnap estét, hogy tudassa velünk: tényleg nem történt semmi.

- Nyertem - nyújtottam a kezem Harry felé, mire sóhajtva a kezembe nyomot 10 Fontot.
- Fogadtatok? - nevetett fel Louis.
- Nem... Csak kell a pénz kenyérre - vigyorogtam.
- Niall megint felfalta? - szállt be a játékomba.
- Megint... - fogtam a fejem - Pedig már mondtam neki, hogy mennyi búzát vágnak ki azért - sóhajtottam drámaian. Harry mindeddig komolyan nézett minket, de itt elnevette magát.

Majd miután mindenki a köreinkben volt, leültünk a kanapéra - már aki ráfért - és azon agyaltunk, mit csináljunk.
- Lindsay! Ne rugdoss! - mondta előttem, a földön ülve Harry és csak ekkor tűnt fel, hogy limbálom a lábam.
- Miért? Árt a fürtjeidnek? - kérdezte Eli, mire mind felnevettünk, a sértettet kivéve.
- Bal lábbal keltél? - kérdezett vissza.
- Nem tudom melyik lábam érte hamarabb a talajt - vont vállat.
- Hogy tudsz mindig ilyen makulátlanul bunkó lenni? - kérdezte ironikusan a göndör. A lány egy ideig nem válaszolt csak fájdalmasan tekintett maga elé. Harry már épp szabadkozni akart, mikor Eli kinyitotta a száját:
- Ha egyszer arcon vág az élet, te is rájössz, hogy nem nehéz. - Majd kiment a konyhába.
- Harry - sóhajtottam és utána mentem. Igazából utálom ezt a szerepet: a lány, aki helyre hozza mások gondjait, de igazából még mindig jobb, mintha a sajátjaimmal foglalkoznák.
- Jól vagy?
- Persze, miért? - mosolygott, miután bele kortyolt a vízébe.
- Az előbbi miatt - mondtam, bár tudtam, hogy tisztában van vele.
- Igen, nyugi - vont vállat.
- Táncolj! Régen attól mindig jobb kedved volt - mosolyogtam, de ő csak úgy nézett rám, mintha felakarna akasztani.
- Ne kezd te is, mint anyáék!
- De igazuk van.
- Miben? Én csak elakarom felejteni a múltat.
- De eközben teljesen megváltozol - emeltem feljebb kicsit a hangom - Hát, nem érted?
- Tényleg? Miben változtam meg? - tette le a poharat.
- Velem szemben még nagyon semennyire, de a világ felé nagyon. - néztem a szemébe.
- Én csak...nem akarok ismét remélni - mondta halkan.
- Tudom drágám - öleltem magamhoz.
- Tényleg nagyon más vagyok?
- Hát... - engedtem el - nem is tudom... nehezebben engeded közelebb magadhoz az embereket. - Szerintem pszichológusnak születtem.
- Nem direkt - nézte a földet.
- Tudom - emeltem fel az állát mosolyogva - Na, gyere menjünk vissza!
- Muszáj? - erre nem válaszoltam csak húzni kezdtem. A helyére akartam húzni, de túl gyorsan így menet közbe felbukott Louisba.
- Oda az arccsontozatom - nyögte a padlóba.
- Bocsi?!
- Nem gond - emelte fel az egyik kezét, mire felnevettem. Eli feltápászkodott, ekkor fogták fel a fiúk az eseményeket és kezdtek el nevetni, Elivel egyetemben.

Elizabeth Jeffrey

Már mindenki lenyugodott és csendben néztük a tévét, amikor a mellettem ülő Harry felém fordult.

- Sajnálom - suttogta a szemembe nézve.
- Nincs mit - ráztam a fejem - Tényleg bunkó voltam - sóhajtottam szaggatottan.
- De csak mert szeretsz - karolta át a nyakam és húzott magához, mire felnevettem.
- Hogy találtad ki? - boxoltam bele a mellkasába. Egy pillanatra a többiekre néztem. Mosolyogva néztek minket, kivéve Louist, aki szigorúan nézte a tévé képernyőt. Én is oda néztem, hogy mi olyan érdekes.

Louis Tomlinson

Hülyeség. Tudom. De nem tudtam őket nézni. Nem voltam féltékeny. Ez tény. Csak tegnap este olyan jól elvoltunk, most meg Harryvel van ugyan így.

A délután hamar elment. Konkrétan egyik pillanatban még kezdett lemenni a Nap, a másikban pedig tudtuk, hogy már csak reggel látjuk. A szobámban feküdtem a telefonomat nyomkodva. Próbáltam egy jó selfiet csinálni, de nem sikerült normális fejet vágnom. Végül feladtam. Kinyújtott nyelv és katt. Majd már fent is van a neten.

@ElizabethJ hozzászólt a fényképedhez. - ugrott fel az értesítés. Rákattintottam és elkezdtem olvasni:

@Louis_Tomlinson :DDD A kinyújtott nyelv csak a Rolling Stones-nak áll jól;) #RSforever - írta én meg elvigyorodtam. Nem is ő lenne. 

Gyorsba csatoltam egy képet, amin ő is kinyújtott nyelvvel pózol és hozzá írtam, hogy "Erről ennyit:DDD @EizabethJ". Erre már nem válaszolt, így önelégülten tettem le a mobilomat az éjjeli szekrényemre. Elindultam a konyha felé, hogy igyak valamit, de amikor leértem a lépcsőn, a nappaliba lépve megláttam, hogy valaki a tévét nézi. A sötétben a tévé fénye megvilágította lillás haját. Hirtelen ötlettől vezérelve halkan mögé lopóztam, majd a vállát megfogva felkiáltottam:
- BÚÚ!
- Baszki, Tomlinson! - fordult hátra nyugodtan.
- Nem ijedtél meg? - csodálkoztam.
- Tiszta a lelkiismeretem - kacsintott.
- Kakaó? - ajánlottam fel.
- Jöhet - állt fel és elindult a konyha felé, én meg utána.
Miután kikevertem a két italt, letettem elé az egyiket. Leültem vele szembe asztalhoz. Először mindketten csak szürcsöltük. A nagy csöndben csak ennyi hallatszott, közben mindketten egyszerre pillantottunk egymásra, mire elnevettem magam, ő pedig visszaköpte a kakaót a bögrébe. Még mindig csak nevettünk pedig már 10 perc is eltelhetett, de nem bírtuk abba hagyni. Ott este, a konyhában, egy-egy bögre kakaó mellett röhögő görcsöt kapva fogtuk a hasunkat. Elég abszurd élménynek bizonyult, viszont ettől a ténytől csak jobban nevetünk. Egy idő - vagyis sok - után elcsendesedtünk. Így megkérdeztem:
- Hogy értetted azt, hogy "arcon vág az élet"? Veled mikor történt meg? - néztem mélyen a szemébe.



 

2016. november 2., szerda

2. Fejezet - Tomlinson kakaónál nincs jobb


Hihetetlen, hogy mindig itt voltál, mégis csak most tűnsz ki

Különleges lány vagy - mondta hirtelen. Se köpni, se nyelni nem tudtam. Gondolom erre nem a "Köszönöm" a legmegfelelőbb válasz.
- Miért? - böktem ki.
- Nehéz lenne megmagyarázni - nézett továbbra is a szemembe - Viszont látni, hogy valamikor erős fájdalom ért. Mi az?
- Szerintem menj el szemészetre - válaszoltam bunkó stílusban.
- Komolyan... - nézett rám aggódóan, de túl sokszor kaptam már meg ezt a tekintetet. Főleg amikor depressziós voltam. Igen, volt ilyen korszakom. Az az esett eléggé mély ponton érintet akkor, pedig csak egy hülye álom volt az egész... Szerencsére azóta sok minden változott, főleg én. Én már lezártam a múltat, csak a körülöttem lévők nem. Nem is értem, miért nem a saját életükkel törődnek...
- Tényleg, nem történt semmi... - mondtam már kedvesebben.
- Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?
- Tudom... - Ettől függetlenül nem szeretném.
- Akkor jó - puszilt homlokon, majd vissza feküdt mellém és magához húzott - Jó éjt!
- Neked is! - hunytam le a szemem.

Reggel Zayn már nem volt mellettem, mint később kiderült egy reggeli műsorba kellett menniük. Így mi Lindsayvel azt néztük a kanapén ülve.

- Na, és srácok, készültök valamivel a rajongóknak? - hangzott egy harmincas évei elején járó nő hangja, az adásban.
- Természetesen  - mosolygott Liam - Nekik mindenképp! - ekkor a stúdióban lévő közönség hangosan ujjongott.
- Viszont mint tudjuk sok embere vagytok hatással. Hogy álltok ti mindehhez? Van valami mottótok, amit örömmel megosztanátok? - Látszott a fiúkon, hogy meglepően érinti őket a kérdés. Én pedig minden lehetséges módon elátkoztam a műsorvezetőt és az egész stábot. Látszott, hogy botrányt akarnak... Meg amúgy is, hogy jön ez ide?
- Hát, mi azaz én úgy gondolom, hogy mindenki saját elképzelései szerint élje az életét. - válaszolta Louis, kihúzva magát.
- És neked milyenek az elképzeléseid? - húzta tovább a nő.
- Öhm... ezt így hirtelen nehéz lenne elmagyarázni, hisz az élet felfogása az embernek nem pár mondatból áll. - nézett kissé furán a műsorvezetőre.
- Na, de van valami mottód?
- Persze! Élj a pillanatnak, mert minden más bizonytalan! - Pontosan! Én is ezt mondom... Miért kéne törődnünk a múlttal?

Miután vége lett az adásnak valami valóságshowt kezdtünk nézni. Bár, kétlem, hogy a valóságról szólt...
- Jó reggelt hölgyeim! - nyitott be Louis.
- Azt... - intettem.
- Na, milyen volt? - ült fel normálisan Lindsay.
- Szörnyű - legyintett Niall és bement a konyhába.
- Úgy kiakarták forgatni az egészet, hogy az hihetetlen - látszott Liam szemében, hogy nagyon bosszús.
- De nem sikerült nekik - rántottam meg a vállam.
- Mert profik vagyunk - emelte ki a mellkasát Harry.
- Az rád túl erős szó - mosolyogtam bájosan.
- Kezdjük Jeffrey? - húzta össze a szemeit, de láttam a mosolyt a szája sarkában.
- Mikor hagytuk abba? - nevettem fel.
- Alváskor - emelte fel okoskodóan a mutató ujját.
- Nehéz eset vagy Styles - sóhajtottam, mire elvigyorodott.

Unatkoztam így felmentem a szobámba. Felnéztem minden létező közösségi oldalamra, de egyik se tudott lefoglalni. Befeküdtem az ágyamba tétlenül és gondolkodni kezdtem...

Nagyokat pislogva kinyitottam a szemem. Elaludtam. Szuper, így, hogy alszok éjjel? Kezembe vettem a telefonom, majd megnyomtam az oldalsó gombját. Este hét lesz... Tényleg ennyit aludtam vagy idő átállítás volt csak én nem tudtam róla? Mindenesetre nem sok kedvem volt kikelni az ágyból. Így ismételten fellátogattam a Twittere.

Liam Payne @Real_Liam_Payne 30m

@zaynmalik in gaming-room


Ezek szerint velük ma már nem találkozok - gondoltam mellékesen. Tovább pörgetem, mindenhol az új film tévés premieréről beszéltek. Mi olyan nagy dolog rajta? Körülbelül két óra múlva fáradva tértem be a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, majd miután minden teendőmmel végeztem, vissza dőltem az ágyba. Ma egyáltalán nem beszéltem anyáékkal... Ez a második napom itt - úgy, hogy itt lakom -, de mintha hirtelen megállt volna minden, csak az idő halad fénysebességgel, és észre se lehet venni.

Ide-oda forgolódtam, de hiába voltam fáradt, nem tudtam elaludni. Végül úgy döntöttem, hogy kimegyek a konyhába, mert már szinte fulladozva éreztem magam az ágyamban. Lesétáltam a lépcsőn, majd a nappalin keresztül a konyhába érkeztem.

- Szia! - köszöntem.
- Azt hittem már rég alszol.
- Az pár órával ezelőtt volt - ásítottam, mire Louis édesen elmosolyodott.
- Kakaót? - kérdezte és csak most vettem észre, hogy épp italt készít.
- Nem is tudom... - gondolkodtam el. Tévedés ne essék, imádom a kakaót, de valaki túl édesen csinálja és nem szeretnék hányingert.
- Na, a Tomlinson kakaónál nincs jobb. - vigyorgott, bár ritka mikor nem. Azt hiszem ez az egyik dolog amiért annyian szeretik, azaz szeretjük...
- Hát, jó! Köszi! - mosolyodtam el. Elővett még egy bögrét, és nekem is elkezdett csinálni egyet. Miután kész lett úgy döntöttünk, hogy a nappaliban fogyasztjuk el. Így leültünk a kanapéra és bekapcsoltam a tévét.

- Amúgy a többiek, hogy hogy ilyen korán felmentek? - fordultam felé, majd belekortyoltam az italomba. Tényleg nagyon isteni. Azt hiszem most már lesz miért nyaggatnom. 
- Hát... Liam és Zayn fent vannak a játékterembe az emeleten, de ahogy ismerem őket ott is fognak aludni. Harry Lindsayvel filmezik az ÚRFI SZOBÁJÁBAN. - hangsúlyozta, mire felkuncogtam. Úrfi?! - Niall pedig szintén az új filmet nézi, csak ő kaják társaságában.
- És te hogy hogy nem ezt a bizonyos filmet nézed?
- Már annyit beszéltek róla, hogy szinte tudom miről szól - rántott vállat - Na, és te? Miért nem a tévét bámulod, mint a legtöbb tinilány?
- Mert túlságosan belevesznék a tömegbe. Plusz nem keltette fel az érdeklődésem. - rántottam meg én is a vállam. Louis csak még szélesebben mosolygott és mintha elgondolkodott volna a mondani valómon.
- Kizártnak tartom, hogy te bármilyen tömegbe is belevesz - nézett a szemembe - Főleg ilyen pizsama felsőben - mutatott rá és elnevette magát, ahogy én is. A felsőmön az állt, hogy "Harry most Sexy". Még tavaly kaptam Harrytől - mellék - ajándéknak karácsonyra. De jó puha szóval néha ebbe vagyok.
- Azt hiszem tőlem is kapsz majd egy ilyet. Csak azon az fog állni, hogy "Tommo most funny" - nevetett még mindig. Hajnalig beszélgettünk, eltűnt minden csepp fáradság belőlem.  Azt hiszem még soha nem beszélgettem ennyit Louissal. Viszont arról, hogy mikor és hogy aludtunk el gőzöm sincs...

 


2016. október 18., kedd

1. Fejezet - Levenni rólad a törölközött?


A vonzódás és a szerelem között túl nagy a különbség...

Körbe néztem az újdonsült szobámban. Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan sikerült kipakolnom. Megszomjaztam, ezért leindultam a konyhába. Szinte futó lépésekben tettem meg a lépcső fokait, de a végénél beleütköztem valamibe. Vagy inkább valakibe (?), és vele együtt dőltem el. Óvatosan kinyitottam a szemem és Zayn perverz vigyorával találtam szemben magam.

- Nem tudtam, hogy ennyire vonzalak. - Lehelete szinte égette a bőröm.
- Most sincs okod ilyet hinni - mosolyogtam.
- Ugyan... Mindketten tudjuk.
- Azt, hogy nincs okod ilyet hinni? Szuper! Örülök, hogy egyetértesz - tápászkodtam fel, majd felé nyújtottam a kezem, amit elfogadott és ez által ő is felállt. Csak túlságosan közel hozzám...
- Mikor ismered be végre? - hajolt az arcomhoz.
- Mit is? - adtam a hülyét.
Nem válaszolt csak vigyorogva megrázta a fejét, majd felment. Én pedig megrántottam a vállam és folytattam az utam a konyha felé.

- Louis?! - lepődtem meg, a pultnál álló fiú láttán.
- Ohh, hello Eli! - fordult meg.
- Mit csinálsz itt ilyen későn? Azt hittem max Niall szokott még éjszaka is a konyhába lenni. - Louis felnevetett, majd válaszolt is:
- Nincs is késő. - Az órára néztem ami majdnem éjfélt mutatott.
- Végülis' - rántottam meg a vállam és kinyitottam a hűtő ajtót.
Hiába kerestem nem találtam meg a kedvenc turmixom, amit még délután hozott nekem Niall.
Kétségbeesetten néztem Louis felé.
- Mi az? - nézett kérdőn.
- Hol a turmixom? - néztem be ismét a hűtőbe, majd bezártam.
- Fogalmam sincs - mondta, mosollyal a szája sarkában.
- Add ide! - néztem rá gyanakvóan. Tuti elvette.
- Honnan? - tárta szét a kezét.
- Azt ne mond, hogy megittad!
- Még nem! - fogta meg a háta mögött lévő italt és rohanni kezdett. Én meg - idióta - utána. Futás közben sikeresen megitta, így végül csak ittam egy pohár vizet és felmentem a szobámba aludni.

Másnap a szokásos időben - későn - keltem. Zombiként tántorogtam el a szekrényemig. Ahonnan kikaptam egy szürke haspúlót egy fekete cicanadrággal, aminek félig harisnya hatása volt. Mindehhez pedig egy szintén fekete boka csizmát. Fekete-lila hajam leengedve hagytam, majd egy minimális smink kíséretében lementem a nappaliba, ahol már Harryn kívül mindenki ott volt.


Gyilkos szemekkel méregettem Louist, aki mikor ezt észrevette elkezdett röhögni. Nyilván eszébe jutottak a tegnap este történtek.

- Remélem már kiástad a sírhelyed - mosolyogtam bájosan.
- Hát, hogyne! - vigyorgott - De remélem koporsóval, majd megajándékozol.
- Ne feledd, a remény csalódást szül. - ültem le Liam mellé a kanapéra, aki azonnal átkarolt.
- Elmagyaráznátok, mi ez az egész? - kérdezte Zayn a másik oldalamról. Rápillantottam, és eszembe jutott, ahogy tegnap szó szerint ráestem. Akaratlanul is mosolyognom kellett a szavain.
- Megittam a turmixát. - rántotta meg a vállát Louis.
- Mi? Miért? Hogyan? Mikor? - kérdezgette hirtelen Niall, mire elkezdtem röhögni.A végén már Niallel - együtt érzően - arról társalogtam, hogyan öljük meg Louist. Felemelő látvány lehetett.
Mikor már kezdtem éhes lenni, bementem a konyhába keresni valamit. Végül megállapodtam egy egyszerű joghurtnál. Már épp ki akartam menni a helyiségből, mikor valaki hirtelen hátulról átölelt.

- Jó reggelt! - suttogta fülembe édesen.
- Neked is! - fordultam meg.
- Milyen volt az első éjszakád? - mosolygott.
- Nem hinném, hogy lehet elsőnek hívni, de egész jó.
- Még jobb lenne, ha velem aludnál.
- Aludnánk is? - húztam fel a szemöldököm.
- Hát... mást is lehet. - vigyorgott kis fiúsan.
- Maradjunk az alvásnál. - kuncogtam.
- Rendben, akkor ma kötelezően velem alszol!
- Ohh, már parancsolgatunk is?
- Azt is kell néha. - puszilt meg, majd kiment a nappaliba. Én is utána mentem, de észrevettem, hogy kevesebben vagyunk.
- Lindsay? - kérdeztem.
- Elment Harryvel reggelizni. - vigyorgott Niall, én meg elkezdtem "húúú" - zni.

- Na, én először elmegyek fürdeni - mondtam, miután Zaynnel bementünk a szobájába.
- Elkísérjelek?
- Ne álmodj, Malik! - mentem be a fürdőjébe, ami a szobához volt építve.

Leöltöztem, majd mikor elkezdtem magamra engedni a vizet, eszembe jutott, hogy nem hoztam pizsit. Így miután gyorsan kész lettem, magamra tekertem a törölközött és óvatosan kimentem.

- Zayn! - kezdtem könyörgően, mire felnézett a telefonjából.
- Wáó, szerintem még ez is sokat takar - vigyorgott, én meg csak megforgattam a szemem.
- Lenne egy feladatod...
- Levenni rólad a törölközött? - állt fel.
- Zayn! - szóltam rá.
- Oké, mi a feladat?
- Elmennél nekem pizsiért a szobámba?
- Adok én ha kell - mosolygott.
- Nem! Nekem a sajátom kell!
- Oszt' honnan tudjam mit hozzak? - ekkor rájöttem, hogy fehérnemű is kell, azt meg nem lenne jó ha ő hozná...
- Jó, majd én hozom - jelentettem ki.
- Így akarsz ki menni? - nézett rajtam végig, de ekkor be is harapta alsó ajkait.
- Többet takar, mint a bikini - rántottam meg a vállam.
- Á-á - rázta meg a fejét - Majd adok én.
- De alsónemű is kell és nem hinném, hogy van nálad nekem való - forgatom meg a szemem - Ha csak valamelyik ribancé nálad nem maradt, azt meg inkább passzolom.
- Akkor aludj így! - vigyorgott, majd közelebb lépett.
- Zayn! - szóltam rá ismét.
- Oké, akkor adok neked egy boxert.
- Mi? Nem! - nem válaszolt, csak kivett a fiókjából egy új - még cetlis - boxert (!), majd egy hosszabb púlót is kikeresett a szekrényéből és a kezembe adta, én pedig - mivel nem volt jobb lehetőség - a fürdőben felvettem.
Mikor kijöttem Zayn cserélt velem helyett. Lefeküdtem az ágyra és kezembe vettem Zayn telefonját játszani, de mivel hamar végzett, az első szintig sem jutottam.

- Mit csinálsz? - feküdt be mellém.
- Játszottam...volna - adtam neki oda a mobilját.
- Oh, mert jöttem én a szívtipró és nem tudsz koncentrálni. - tornyosult felém a felsőtestével.
- Ha nekem így jobb - rántottam meg a vállam vigyorogva. Lehajolt hozzám és megcsókolt, ez után pedig csak hosszan nézett. Nem tudom mi járhatott a fejében, de én is elkezdtem tanulmányozni barna szemeit. A többiek azt mondják, hogy van köztünk valami. Igen, de nem szerelem. Tudnám, ha szerelmes vagyok. Ja, igen ők erre azt mondják, hogy félek a szerelemtől. Szintén nem igaz... Jó persze nem szeretnék szerelmes lenni, ez tény, de ne félek tőle.
- Különleges lány vagy - mondta hirtelen. Se köpni, se nyelni nem tudtam. Gondolom erre nem a "Köszönöm" a legmegfelelőbb válasz.
- Miért? - böktem ki.
- Nehéz lenne megmagyarázni - nézett továbbra is a szemembe - Viszont látni, hogy valamikor erős fájdalom ért. Mi az?

Heyy :D Ez lett volna az első rész. Kissé rövid, de remélem érződnek rajta a dolgok, amiket "közölni" akartam. Hagyjatok nyomot ^^

 Xoxo